Sziasztok csipetek , hála istennek , és gépekhez értő embereknek újra működik a net a gépen , és így egy héttel később , meg is tudom írni nektek a bejegyzést a kalandos útról. Csütörtök este indultam el Magyarországról , ahonnan az utam Isztambulba vitt . Az út életem legsimább repülése volt , ami azért meglepő, mert a gép kis gép volt , ami rendszerint nagyon rázkódik . Ennél semmit nem lehetett érezni , még a fel-le szállás is olyan volt mint ha nem egy nehéz vasgép lenne, hanem valami könnyű tollacska amit csak felkap a szél. Kissé fáradt is voltam , és enyhén kómás állapotban gyorsnak tűnt az út . 2 óra alatt ott is voltunk , az átszállásra várva sem tisztult ki a fejem és szerintem kevesebbet vártam mint ami a repülőjegyen írva volt , olyan 15-20 percnek tűnt pedig több volt mint 45. A nagy gépen elfoglalva helyecském , amit a középső sor szélére foglaltunk , örömmel konstatáltam hogy mellettem nem ül senki , és már az utolsó percekben járhattunk mielőtt bezárják az ajtókat , amikor is egy fiatal lányka , és még páran sietve szelték a sorokat hogy megtalálják a helyüket. Mondom éjjen , tuti ide is ülni fognak , pedig már terveztem hogy , vagy a táskámat teszem oda , vagy a lábam , vagy felhajtom a karfát , mert olyan pici volt a szék , hogy egy fenékkel is alig lehetett megülni rajta. Természetesen a mellettem lévő hely sem maradt üresen , de szerencsére egy fiatal lányka ült le mellém , aki nagyon barátságosan beszélgetni kezdett velem , aminek örültem mert ( ugye már milliószor mondtam hogy fóbiám a repülés ) a lányka Koreai volt és épp egy Olaszországi nyaralásról tartott hazafelé. Elmerülve a nevetgélésben , és az élmények mesélésében , már a levegőben is voltunk.
Elhagyva Isztambult próbáltam képet csinálni hogy meg tudjam mutatni mennyire gyönyörű volt a város , sajnos rettenetesen nehéz volt olyan képet csinálni amiben nem tükröződöm ezerrel vagy nem mozdul be ..de azért valami csak sikerült. Messze nem olyan szép mikor minden kis fény alattad mintha integetne neked hogy , ég veled , most neked világítunk.
A Turkish Airlines menüje ( nagyon finom volt :)
Mivel otthoni idő szerint éjjel indultunk , ezért Mongólia és a Himalája fölött repülve ért minket a reggel. Ezt már tudtam mikor megvettük a jegyet , és nagyon örültem hogy most először akkor lesz nappal amikor ott járunk és majd kinézhetek a hatalmas hófödte hegyláncra . Sajnos azonban most sem csodálhattam meg a csodás hegyeket , mivel egész nappal lehúzott redőnyökkel repültünk , és messze is ültem az ablakoktól. A jó hír ( számomra ) viszont az volt hogy végig aludtam 7 órát a 10 órás útból , persze néha felébredtem , vagy kimentem a mosdóba , de alapjában nagyon jól ment ..az utolsó 3 órában ettünk , néztem a kis sky scanner-en hogy épp hol vagyunk , aztán összekaptam magam ( cica mosdás stb. ) Szürkületben szálltunk le a rémálmok Koreai repterére.. A bajok egyetlen apró forrásból eredtek , mégpedig hogy Budapesten nem tudták egész útra kiállítani a beszálló kártyáimat , csak a Budapestit és az Isztambul- Seoul-it. Ezért azt mondták ha megérkezem Seoul-ba keressem meg a légitársaság pultját , majd kérjem el tőlük a beszálló kártyát a Seoul - Taipei vonalra. Na most.... Ha egy reptéren tudod hogy a transzfert kell követned ..és azt is követed akkor hogy a fenébe nem érsz oda ?... miért nincs egy infó pultnál sem ember ? és miért néznek rád pislogó szemekkel az átvizsgáláson amikor elmagyarázod hogy azért nincs meg a beszálló kártyád mert még nem adták oda...? Na de isteni csoda folytán ide oda vonatozások közepette a reptéren és emberek faggatása után , végre meglett az a nyomorult beszálló kártya ! Kicsit túlcsúszva a beszállási időn , siettem a kapuhoz , hüppögést visszafojtva hogy van Isten és mégis rajta leszek a Taipei gépen , mikor is látom hogy DELAY 45 min. ~ ( késik 45 percet ) XD Magamban zúgolódtam és átkoztam a repteret vagy 30 percen keresztül , mert ha félek akkor általában nagyon ideges tudok lenni :D Aztán megláttam hogy begördült a Hello Kitty-s gép , és elkapott a nevethetnék , hogy komoly ? komolyan ? ezek után ? :D
Az enyém az utolsó fajta volt , sajnos sem idegem , sem fényem sem időm nem volt lefotózni .
Ezért megkerestem :)
Az a bizonyos beszálló kártya :D
A kedvencem a gépen , ami vitte a prímet a Hello Kitty-s hányó zacskó volt :D
Annyira ázsiai..
Minden székhez járt párnácska és a fejrésznél egy ilyen kis terítő szerűség.
A második kép google - csak hogy értsétek miről beszélek :)
És persze a biztonsági tájékoztató .
Szóval morgolódásom már tova szállt ahogy a gépen voltam és inkább hálát adtam az égnek, hogy minden rendben ment , és már csak 2 óra választ el Taiwantól. De még milyen hosszú két óra ! Ha a hosszú út alatt nem is éreztem hogy mennyire hosszú , az utolsó szakaszon mindent bepótolhattam. A két órás út olyan volt mintha 4-5 órás lenne ..már nem bírtam ülni , aludni sem tudtam . Végül filmet kezdtem nézni ami a legnagyobb elfoglaltság , de így sem tudtam annyira lekötni magam, hogy ne tűnjön fel hogy mennyire hosszú ez az út. A másik dolog a rázkódás volt , és hangos csattanások ami nem igazán tudom hogy micsoda , de úgy tudnám leírni hogy valami a lábad alatt csattan egy hatalmasat , nem tudom hogy a futóművek kiengedése , vagy a levegő vagy valami más , de elég félelmetes. Már vagy 30 perce Taiwan fölött voltunk , de semmit nem lehetett látni ..olyan félelmetes lett az egész a köd miatt , a szárny végéig nem lehetett ellátni. Aztán figyeltem a leszállás jelzőt a monitoron ..22 km 10 km 5 km , 3 perc a landolásig és semmi nem látszott alattunk , semmi fény se házak , pedig ismerem a repteret és tudom hogy a gép a házak fölött repül el leszállás előtt. Meg kell mondjam ott is imádkoztam hogy csak ne vigyük le egy ház tetejét ..aztán előtűnt egy út alattunk amin kis kocsik mentek , és tudtam hogy végre megérkeztünk!! A csomag felszedéssel és a vámon átjutással hála istennek semmi nem volt , nagyon gyorsan kiértem , és Yang már ott várt . Ha csak 2 hétig is voltunk külön , azért nagyon jó volt újra látni egymást . OuO Ezek után gyorsan megkerestük a reptér azon részét ahonnan a buszok indulnak , mivel innen még 2 órát utaztunk Taichung-ig ( Taipei és Chiayi közötti város ) ahonnan csak másnap reggel tudtunk tovább menni. A szállodai szobánk egy picinyke szoba volt, de én így ágynak még nem örültem :D
Vacsorára ( hajnali 2 kor ) dumplingot ettem , papaya tejjel , és engem is meglepett hogy milyen jól aludtam ! Alattunk a város nemsokára ébredezni kezdett , elindultak az első vonatok , nem messze tőlünk , így Yang nem tudott aludni túl sokat , én viszont úgy aludtam mintha kikapcsolt volt az agyam , se kép se hang :D
Másnap felpattantunk a buszra ami hazavitt minket Chiayi-ba . Ahogy utaztunk minden olyan furcsa és idegen volt , Magyarország után megint idegenben lenni. Újra halottam hogy nem ugyanazon a nyelven társalognak az emberek mint én , és minden egyes felszálló utas megnéz , mintha valami fura lennék. Ettől kicsit elszontyolodtam , mert vannak pillanatok amikor az embernek nincs kedve ehhez. De aztán javult a hangulat ahogy közeledtünk . Yang anyukája jött értünk kocsival , aki nagy mosollyal üdvözölt minket megölelgettük egymást , és indultunk haza. Yangékhoz mentünk először ahol is a gyerekek kirobbanó örömmel fogadtak minket / engem , majd Yang nővére is jött és minden szuper volt. Yang szobájában várt a másik bőröndöm amit ő hozott magával Budapestről , és benne a kis dolgaim amiket alig vártam hogy kipakolhassak ! Este Yang anyukájának a szülinapját mentünk megünnepelni , de előtte még hazaugrottunk hozzám hogy kipakolhassak , stb.
Az esti vacsora fantasztikus jó volt , jól éreztük magunkat és a kaja is nagyon finom volt. Mivel Taiwanon Kínai ételt csak étteremben tudsz enni ( nem úgy mint nálunk gyorsétteremben) ezért egy színvonalas étterembe mentünk. Meg kell mondjam nagyon tartottam hogy mit fogok én ezek után ( 3 hétig magyar koszt ) enni , de nagyon kellemesen csalódtam , és úgy teleettem magam mint a dugó. :3
Jó sokat bíbelődtek a rendeléssel , hogy legyen benne számomra is emészthető étel :D De a végén minden nagyon finom volt .. ez a tipikus forgó asztalos kínai étterem , ahol sok kis dolgot rendelhetsz , és az asztalt tekergetve" érhetsz el különböző apróságokat. :)
Kezdetnek kacsalevessel indítottunk ami nem volt a legszokványosabb íz amit valaha éreztem de nem is volt rossz , kacsás rizst amúgy nagyon sokszor eszem itt kint , viszont leves formájában most találkoztam vele először.
Halat is ettem aznap amit sosem eszek , de úgy sosem hogy soha se nem ! :DDD ez viszont olyan volt mint egy édes savanyú szószba áztatott csirke falatka.
Ez az a száznapos tojás , amit úgy szeretek , csak sült verzióban ami annyira nem jött be.
Dumpling batyuk OuO
Képzeljétek ez strucc husi , esküszöm finom volt , olyan mintha marhahús lenne , nagyon puha és édes. :)
Ez volt a kedvencem mandulás ( marcipán ízű tej ) benne mangó darabkákkal , meg olyan kis posszanós gyöngyökkel mint ami a bubi teában van .
Ez mangós puding volt , szintén isteni :)
Ez pedig vörös babos kocka ...bigyó.. ne kérdezzétek . Ez nem volt olyan különös mint amilyenre számítottam. De jópofán néz ki :)
A vacsi befejeztével még beszélgettünk , nevetgéltünk , majd Yang anyukája megmutatott egy nagyon régi szakadt kis fényképtartót , inkább úgy nézett ki mint amibe a bkv bérleteket szoktuk tartani ( igazolvány tartó ) amiben ősrégi képek voltak azok az igazi barnás képek. Azt mondta ma kapta az ő anyukájától szülinapjára , voltak benne képek az apukájáról ( Yang nagypapája ) és róla gyerekkorából . Megmondom , nagyon érdekes volt megnézegetni . Ugyan nem ismertem őket , mégis izgalmas volt hallgatni hogy ki kinek a kicsodája. Aztán Yang anyukája mondta hogy másnapra szed elő családi képeket :D ( ez vicces volt másnap )
Hazafelé , tettünk egy rövid " szellőző " sétát a közeli tó körül , ami nagyon szép volt este , és egy lélek sem volt. Yang meg a lányok kergetőztek , én meg szippantottam a friss levegőt. Este még ajándék osztás következett ami nagy sikert aratott . Magyar kütyük , és nyalánkságok tömkelege. :) Valamint még be zsúfoltunk egy Éjszaka a Múzeumban 3-at :D
Másnap tervben volt egy rövidke kirándulás , és hogy délután hamar indulunk " hozzám " mert vasárnap volt és még nem pakoltam ki teljesen , nem aludtam ki magam teljesen , és másnap suliba kellett menni !
Ehhez képest mindannyian délben keltünk. Megnézegettük még a fényképeket is előtte amit Yang anyukája kitett nekünk , volt album Yang nővérének az esküvőjéről , baba korukból , a lányok születéséről , nagyon jópofa volt ( mikor Yangal Magyarországon voltunk, ő is megnézegette a mi családi fotóinkat , amit le sem bírt tenni , albumról albumra rágta magát :D ) A kedvenc képem , amit sajnálok hogy nem fotóztam le , egy sírós kép volt Yangról ahogy az anyukája ölelgeti ..olyan 8-9 éves lehetett a képen. Kérdeztem hogy itt mi történt ? Mondta hogy van az a mese ahol a kislány ...izét"* árul.." Nagy nehezen ki barkóbáztuk hogy a " gyufa árus kislány volt a mese " és annyira elszomorította hogy sírni kezdett :D
2 óra körül tudtunk elindulni
Olyan 40-50 perces út után végre megérkeztünk , és ugyan fáradt voltam de nagyon jókedvű , mert egy nagyon jópofa helyre mentünk.
Korábbi bejegyzéseimben láthattatok már , színesre , mintásra kipingált , cicás , stb, kis falukat.
Ahol a házakra különböző képek vannak festve.
Most is egy ilyen helyre mentünk, itt a fő téma Totoro volt a japán Miyazaki filmek egyik karaktere , szerintem mindenki ismeri. :)
Jó ez pont egy snoopy-s ház volt :D
Készül a pozíció beállítása , a Totoro ölelős képhez :D
XuenXuen a kisebbik lányka élvezte a legjobban , minden egyes kis képnél pózolni akart :D
Sajnos itt Ázsiában ha nem kelsz hajnali 3 kor nem tudsz olyan képet csinálni amin nem lenne ott valaki más :D
Nem kell kiabálni :D
A falunak több kis utcája is volt , találtunk egy Andventure Time-os részt is ( Yang kedvence )
A képen Cookie is pózol .
Ahogy láthatjátok már nagyban virágzanak a fák , tiszta nyár van és meleg T u T "
Az a fej ..félreértés ne essék nincs fojtogatva a kutya , csak meg van tartva a feje hogy ide nézzen ..de az a fej...gondolom mire gondolt :D
Piroska és a farkas , no meg felcsaptam Totoronak
Jake OuO
A nagyobbik lányka ( sajnos neki nem alakult olyan vidáman a kirándulás ) mivel nemrég megkapta álmai áhított telefonját , viszont Cookie ( a kutyus ) egyetlen jól irányzott mozdulattal kirántotta a kezéből miközben fényképezett ( másik kezében a póráz volt ) így a telefon kijelzője betört ..szegényke :(
A múltkori bejegyzésben ahol a cicás falut látogattuk meg , azt írtam hogy azért az ázsiai ízlés világ napjainkban távol áll az egyetemes művészettől , ....vissza vonom ..itt egy kis Van Gogh XDXDXD
Haha :D
Ezek után a kalandok után jó fáradtan hazaértünk , majd indultunk is hozzám mert még várt rám egy kis kicsomagolni való. Azóta már eltelt pár nap újra suli van , és egyre melegebb. :) Most hétvégén meglátogatunk egy igazi gyógyfürdőt , olyan iszapos , ázsiai stílusú gyógyfürdőt. Ha már a japán filmeknél tartottunk olyat mint ami a " Chihiro szellemországban " -van :) ( Tudtátok hogy Miyazaki egy Taiwani falu alapján rajzolta meg a film helyszíneit ? :)
Mindenképpen lesz majd arról is bejegyzés. Remélem élveztétek az olvasást :)
Chu Chu Husok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése