Szóval nagyjából 15-17 óra alatt megérkeztem Kínába , a leszállás előtt a gépen ért a napfelkelte. Lenéztem és csodálatos látvány tárult a szemem elé. Egyik legszabadabb érzés volt amit valaha éreztem , amikor az ember elgondolkozik hogy apró és rövid életünk során mennyire keveset látunk mindabból a csodából ami körülvesz minket. A Föld meghatóan szép ~
A hegyek mintha meggyűrt papírok lettek volna a padlóra ejtve..hosszas órák teltek el és repültünk a vad Kína fölött..néha egy egy kis település aztán órákig megint semmi. Hatalmas zöld folyók , teraszos rizsföldek míg a szem ellát.
Aztán leszálltunk. Furcsa reggeli fényekben nem igazán fogtam föl hogy mennyire messze kerültem az otthonomtól , de őszintén megvallva nem is izgatott annyira , elfogott az a boldog független érzés hogy "Igen..ez is megcsináltam"
Guangzhou repülőtér hajnalban.
Innen tudtam , hogy valóban Kínában járok ~ :3
Ahogy megérkeztem a repülőtérre , rendbe szedtem magam , a körülményekhez képest meg próbáltam cica mosdani , fogat mosni , és átöltöztem szép ruhába.
Itt csapott meg először az a páratartalom ami itt az állatkerti dzsungel házhoz hasonlítható XD
Két óra várakozás után végre nekiindultunk az utolsó szakasznak . Ahogy haladtunk keresztül az óceán gyönyörű kék színben tündökölt, egészen látszódott ahogy a napsütés játszik rajta. Apró halászhajók szelték a habokat.
Aztán megpillantottam !! A víz különböző sávokban más színeket vett fel , sötét világos , türkiz majd azúr lett , és kirajzolódott a csodálatos sziget Taiwan.
A Holland telepesek a Formosa nevet adták neki , mert amikor először megpillantották az minden képzeletüket felülmúlta . Formosa annyit tesz gyönyörű. És valóban az volt. Soha életemben nem láttam ahhoz foghatót és a mai napig ha lehunyom a szemem látom a kis fehér felhők mögül előtűnő , szigetet.
Át repültünk a szigeten kb 20 -30 perc lehetett és talán életemben nem pislogtam még olyan keveset mint akkor. Semmiről sem akartam lemaradni , csak ámultam. Pontosan ilyennek képzeltem el az ázsiai országok hangulatát , valami más..valami érdekes , összevissza de még is sokkal inkább egész , mint bármilyen hely ahol valaha is jártam. Aztán elértük a repülőteret Taipeiben , és akkor villant be hogy hű , rám itt vár valaki ..addig túlságosan lenyűgözött a látvány.. Aztán éreztem , hogy a szívem a torkomban kezd verni , lassan elhagytam a gépet , még bementem a mosdóba. utolsó igazításokat végeztem haha .
Majd átvergődtem megannyi kérdésen a vámon" és felvettem a futószalagról az épségben megérkezett bőröndkémet. Hatalmas levegőt vettem mert immár csak egyetlen üvegfal választott el tőle.. Becsuktam a szemem és kiléptem az ajtón..mikor kiértem , az első sorban az égnek emelt kezekkel a kordonon kihajolva integetett hogy "erre erre " hatalmas mosoly ült az arcán , ekkor akaratlanul és elnevettem magam majd hatalmas léptekkel, már már futva elindultam arra ahol ő állt. Aztán elengedtem a bőröndöm és a lábaim már csak repítettek..aztán bumm elértük egymást. A karjai annyira erősen szorítottak hogy alig kaptam levegőt , majdnem összetört . Éreztem az illatát , az egész valóját , egy év után ez hihetetlen pillanat volt , csak nevettem és öleltük egymást. Kicsit eltartott magától a karomat fogva majd megnézett , és így szólt.
"You look so pretty baby "
Még öleltük egymást pár percig aztán elindultunk az autójához , figyelő szempárok követtek minket ( mintha nem láttak volna még fehér embert és tényleg.. ) XD
Aztán kifizette a parkoló díjat , betettünk a csomagomat beültünk a kocsiba, és végre megcsókolhattuk egymást olyan hosszú idő után. Majd egy boldog mosollyal nekivágtunk Taipeinek , hogy elérjünk az első hotelbe ahol lakni fogunk a két hét alatt.
II. RÉSZ VÉGE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése