Borzalmasan éreztem magam mert tudtam hogy elérkezett az idő hogy visszamenjünk Taipeibe , ami csak egyet jelenthet, hogy kéthetes utazásom nagyon a végét járja. Szomorúan és megtörve gondoltam bele hogy holnap vége ~ újra el kell búcsúznunk , és megint egy év távolság , "szeretethiány" és minden amit el tudtok képzelni. Szóval nem hogy nem volt jó kedvem , de egyenesen borzalmasan éreztem magam. Yang is kissé szótlan volt tudtam hogy neki sem fűlik a foga hogy visszamenjünk , de nem volt mit tenni. Igyekeztem el fojtani magamban , hogy az utolsó nap még legyen vidám , de ez korántsem volt egyszerű. Bepakoltunk a kocsiba , kijelentkeztünk a hotelből és irány Taipei . Az oda úton hálaistennek oldódott a hangulat , kicsit el tudtuk felejteni hogy a holnapi nappal véget ér a mámor. A terv az volt hogy vissza felé is úgy megyünk , mint a hogy jöttünk , Taichung-nál pihizünk egyet meg eszünk és úgy irány fölfelé Taipei. Ahogy ültem az autóban néztem kifele , az autóút apró városkák mellett haladt , belegondoltam hogy vajon milyen érzés lehet itt élni. Elég sok helyen jártam már , de valahogy sehol nem éreztem hogy szívesen maradnék hosszabb távra , persze ideig óráig szép szép , de az otthon érzése nincs meg. Ahogy kuksoltam kifele , arra gondoltam hogy ha nem lenne otthon senki aki miatt hazamennék , biztos hogy ez lenne az a hely ahol szívesen élnék. Nem hogy nem hiányzott az otthon , de egyenesen rosszul voltam a gondolattól hogy el kell hogy hagyjam ezt a csodálatos országot. Sírni tudtam volna ! Hogy magamba fojtsam elkezdtem kutatni a kocsi kesztyűtartójában , majd Yang táskájában. Megtaláltam a kis noteszét, ami valamennyire felkeltette az érdeklődésemet. Gondoltam rajzolok bele valamit , amikor kinyitottam elkezdtem lapozgatni visszamenőleg és jóval előre is . Yang igen csak elfoglalt egy ember már 2 hónapra előre megvolt hogy melyik nap mit kell csinálnia. Ezen mosolyognom kellett mert tudom hogy mennyire komolyan veszi az ilyen dolgokat , de olyan vicces fejeket szokott vágni , mert mint minden ember ( nem igazán szeret dolgozni ) . Aztán megnéztem a dátumot amikor megérkeztem . Ez különleges nap volt mert a bejegyzés mellett volt egy pici szívecske , ezen megint elkezdtem nevetni és mutattam neki hogy , megtaláltam ! Aztán ahogy lapoztam a kis naptárat minden napnál lepörgött előttem hogy hol voltunk , mit csináltunk , majd megálltam. A következő oldalon már a tegnapi , mai , és holnapi dátumok következtek volna , és azt éreztem hogy nekem ehhez nincs erőm , és látni sem akarom . Végül mégis lapoztam. A szemem lesiklott egészen a holnapi napig ......és semmi ! A hazaindulásom a holnapi nap utánra esett nem holnapra !
El sem tudjátok képzelni azt az érzést mintha egy tonnás követ emeltek volna le a szívemről , ugyan csak egyetlen nap volt a különbség mégis úgy éreztem mintha még egy élethossznyit adtak volna nekem. Hirtelen úgy fel vidultam mondtam is Yangnak hogy ez igaz ? jól írta be ? Mondta hogy igen igen , erre mondtam hogy én teljesen azt hittem hogy holnap vége! Mondta hogy nem nem , holnap megnézzük Taipei-t és a hatalmas 101 tornyot , ami mint egy nagy bambusz magasodik Taiwan fővárosa fölé. A Taipei 101 , a világ harmadik legmagasabb épülete , persze ez már lehet változott )
Nemsokára megérkeztünk Taichung-ba olyan ebédidő után lehetett egy kicsivel így már igen éhesek voltuk. Ugyon azon a helyen álltunk meg mint Chiayi-ba menet csak az autópálya másik oldalán. :))
Mikor be mentünk , vettem 2 üveg teát , egy kis nasit az útra és ajándék nyamit amit haza hozok majd.
Aztán Yang mondta hogy menjünk föl nézzük meg mit ennénk , a fölső szinti éttermeknél .
Itt is azzal a fura dologgal találkoztam hogy az ételeket ( kikeményítik ) mint egy szobor de igazi étel , hogy meg tudd nézni mit rendelsz és mekkora adagban. Yang ramen-t rendelt én pedig csirke curry-t azzal a kocsonyás levessel amit otthon a kínaiban lehet kapni csak ugye az itteninek más íze van de nagyon finom.^^ ~
Az étterem
Yang a hotellel levelezett hogy nemsokára megérkezünk Taipeibe és hogy majd jöjjön ki valaki elénk mert a hotel ( mint később kiderült egy lakóház egyik felső szintjén volt ) nagyon érdekes , ilyet még sosem láttam hogy egy lakóház egyik egész szintje egy hotel. :3
Amúgy , figyelitek micsoda tehetség ? pálcikával levest enni ~ haha :D
Aztán mikor befejeztük az evést, újra útnak indultunk , újabb másfél óra után már Taipei közelében jártunk.
Nekem sajnos a sok tea megtette a hatását és hát mondtam hogy meg kéne állnunk valahol haha ~ szóval Taipei előtt még beugrottunk egy autópálya melletti kis pihenőre , de ez gyors volt , Yang tankolt , én elintéztem a dolgaimat , viszont annyira nagyon meleg volt hogy csak úgy sercegtem a napon :D
Aztán nem sokkal később hogy újra útnak indultunk , megláttam.
Csodálatos látvány volt , úgy éreztem annyira közel van az éghez hogy a tetejéről csak egy karnyújtás , és elérheted. Egyben jelentett mindent az a látvány az összes beteljesült álmomat , de a legfájóbb percet is hogy most újból látnom kell. Gyilkos érzések voltak , de valahogy mégis csodáltam , mert életemben először hagyhattam magam mögött mindent . Mintha újjászülettem volna és ha csak rövid időre is teljesen szabadnak éreztem magam Ez pedig olyan ritka érzés amiért bármennyit megéri küzdeni .
Belegondoltam hogy mennyire messze kerültem otthonról , és mennyire csodálatos hogy így történt.
Soha nem gondoltam bele hogy valaha láthatok ilyen szépet , lehetek ennyire boldog , és érezhetem magam annyira egésznek mint még soha. Szerencsés voltam , és rájöttem hogy a legszebb dolgok akkor és úgy érnek utol minket amikor és ahogy legkevésbé számítunk rájuk. Ha a véletlen nem hoz össze Yanggal , talán céltalanul keresgélnék valamit a mai napig ..ha nem kapok annyi segítséget fentről , hogy olyan döntéseket hozzak amilyeneket hoztam , hogy legyek annyira erős amennyire voltam , hogy akkor jöttek azok az emberek akiknek jönniük kellett , és a lehetőségek amiket véletlenül" akkor sodort elém az élet amikor a legnagyobb szükség volt rájuk . A rengeteg szép szó , a biztatás , a család a barátok ~ Ahogy mindezt igyekeztem számba venni , megbékéltem az egész világgal , mert engedte hogy valóra váltsam az álmaimat. Mindent megadott , néha nem a legegyszerűbb formában , és sokszor annyira burkolva hogy nehéz volt rájönni mi a célja kettőnkkel , de megértettem. És mélységes hálát éreztem hogy valaki segítette az utam idáig.
Yang nézte hogy mi lehet az a fura amit annyi perce csöndben figyelek , hogy majdnem elfelejtett lekanyarodni haha ~ Mikor beértünk a városba olyan 4 óra lehetett , letekertem az ablakot és figyeltem a hatalmas utcákat , épületeket , boltokat , és embereket . Arra is rájöttem hogy semmivel sem másabb emberek élnek a világ különböző pontjain mint mi , itt ebben a kis országban , de mégis valami nagyon más. A mai napig nem tudom megmondani hogy mi az , de nagyon tisztán érezhető .
Ekkor jött a tömény izgalom a Taipei dugó ! ~ Taipeiben minden utca jobbkezes , Yang pedig nem ismerte Taipei-t annyira jól , főleg nem azt a helyet ahová igyekeztünk , hogy simán odataláljunk . Majdnem 3 órás körbe körbe autókázás után vééégre odaértünk ! Annyira fáradtak voltunk , főleg Yang szegénynek a kontaklencséjétől már teljesen kiszáradt a szeme. A hotel egyik recepciósa elvitt minket a parkolóig mivel az kicsit messzebb volt a hoteltől. Ahogy beléptünk a lakóházba , a jobb oldali lifttel tudtunk felmenni a 7 emeletre ahol az emelet hotelnek volt kialakítva , nagyon vicces volt amikor kinyílt a lift és egy nagy automatikusan nyíló üvegajtó mögött ott volt a recepció , a belmagasság pedig mint a panelházak folyosóin.
A kis szoba tünemény édes volt és a kilátás is nagyon tetszett , az ágy melletti fal az utca felé egy hatalmas üveg ablak volt ! ~ imádtam a fényeket Taiwan-on , mindig ilyen sárgás borús fények voltak.
Ahol a piros felirat van ott annak az árkádsornak az aljában volt a hotel bejárata
A lobby
A szoba :3 ahol a függöny van ott volt az ablak.
A kilátás~ és a fények.
Az esti program annyi volt hogy lementünk a Burger Kingbe és ettünk valamit , majd vettünk nassolni valót , és vissza húzódtunk hogy csak magunkban lehessünk.
Beszélgettünk , majd szóba került a sminkelés , Yang mondta hogy biztos nem tudná utánam csinálni , szóval elkezdtünk játszani hogy fessen ki , olyanra amilyenre én szoktam magam egy átlagos napon csak a leg alapabb dolgokat tegye fel , korrektor , bb krém stb . persze nem mondtam melyik melyik így nem könnyítettem meg a dolgát ~ haha kiszórtam minden sminkes cuccomat az ágyra és beindult a nevetés , csak úgy rázkódtam annyira nevettem amikor mondta hogy lehet ez most nem lesz túl egyenes ( tus a szememen ) haha ~ istenem mennyit nevettünk . Az eredmény ...
tekintsetek el a hihetetlenül borzalmas képtől haha csak szemléltetés céljából mutatom meg haha ~
Aztán persze helyre hoztam , ~
Tv nézés és pár fotó ~
És ezzel véget is ért a nap. Holnap a 101 -et hódítjuk meg !
