Rengeteg levelet kaptam , amiben arról kérdeztek , hogy hol ismerkedtem meg a barátommal , mennyi ideje vagyunk együtt , ki hol lakik stb.
A mi történetünk 2011 ben kezdődött a facebook-on ismerkedtünk meg egy véletlen közös ismerős révén , akkor semmilyen szándék nem volt egyikünkben sem , csak elfogadta a bejelölést és nagyjából ennyi is volt .
Tudni kell akkoriban inkább fiúnak néztem ki mint lánynak " haha így remélni sem mertem hogy ebből az ismeretségből bármi is lehet .
Aztán körülbelül 1 hónapra rá post-olt pár képet, én meg úgy gondoltam ha már volt olyan kedves, hogy visszajelölt a semmiért , akkor írok neki hogy jók a képek " Annyit sikerült kicsikarnom magamból hogy "That jar is looks cool " nos igen khm..(Akkoriban még az angol is nehézségeket okozott mivel beszéd szinten még sosem kellett használnom) Szóval a bögrés hozzászólás nem sokat váltott ki csak annyit hogy " köszi " aztán valahogy nem hagyott nyugodni a dolog, így az egyik kép alá beírtam "hogy te hol laksz ?
És ez indította el a kapcsolatunkat lényegében haha ~ majdnem 3 hónapot leveleztünk igen rossz angollal azalatt a kép alatt , mire rendes levélre váltottunk. Kiderült hogy a fiú akit én diáknak hittem , tanár , és 13 évvel idősebb mint én, Taiwan-on lakik ami konkrétan egy világgal arrébb van. Aztán jött az első webcam-ozás , megbeszéltünk mindketten, hogy veszünk egyet egyet hogy végre láthassuk is a másikat . ( ez igen izgalmas mozzanat volt ) Ha jól emlékszem fél évig beszélgettünk és rájöttünk hogy ez bizony szerelem . Másfél év után találkoztunk először , ami mindmáig talán a legszebb emlékem életem során.
Én mindig is az a fajta ember voltam , aki kicsi kora olyasvalakiről álmodik aki állandó , ott van akkor is amikor nehéz pillanatokat élsz, de ő az egyetlen aki igazán akkor boldog ha téged annak lát. Nem tudom mi a sors és mi alapján dönt" de az biztos hogy ettől a találkozástól minden megváltozott.
Itt van pár kép az első közös nyaralásunkról , ami felejthetetlen marad.
Olaszország , Chinque Terre ~ hajó úton .
Budapest ~ Ice Bar . :)
De persze mindig eljön az idő amikor búcsút kell venni . Nekünk is eljött , két felejthetetlen hetet tudtunk együtt tölteni , közben bejártuk Olaszországot , Horvátországot és persze Budapestet.
Soha senkinek nem kívánom azt érzést amikor a lelked egy meglelt darabkáját , újra el kell engedned. Állsz a repülőtéren , és azt érzed, hogy a legeslegjobb dolog ami valaha történt veled , átsétál a kordonon , és eltűnik a nagy üvegfalak mögött. Aznap találkoztam talán életem legfájdalmasabb perceivel.
1 év hosszú idő , és amikor végre azt érezted volt valamid az egy szempillantás alatt eltűnik. Az utolsó dolog amit kérdeztem tőle hogy "ugye látlak még? "
Csak mosolygott , átölelt , megszorított ,és annyit mondott Yes ~ aztán elengedett , és mintha szilánkjaira esett volna szét az addigi életem , mindent máshogy láttam ... Nem kevés idő volt visszarázódni a valódi életbe , teljesen ridegnek és szürkének láttam a napokat nagy megzuhantam , furcsa volt őt újra a monitoron keresztül látni , nem érintheted meg nem tudsz olyan alapvető dolgokat megtenni mint hogy hozzábújj , vagy éppen megsimogasd a feje búbját.. Aztán az ember beletörődik de túlságosan akarja a másikat ahhoz hogy mindezek ellenére lemondjon róla. Szerencsére mindketten nagyon nyugodt személyiséggel rendelkezünk a hűség nálunk talán csak az első évben volt kérdés amikor az ember még ismerkedik ezzel a dologgal. Mindketten úgy voltunk , hogy inkább elviseljünk mindazt ami elválaszt minket , minthogy anélkül keljen tovább létezni ami a legdrágább az életben. A másik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése