Van egy apró kisváros kb 1 órányira Taipeitől vonattal , amit teljesen elleptek a cicák. Régi elhagyatott bányászváros a hegyek között , igen kevés lakóval , de annál több cicával. Ha a bányászattal már rég nem is foglalkozik senki , a városka kitalálta hogy mivel legyen híres. CICÁKKAL ! OwOKipihenve az állatkerti fáradalmakat , és a maokong-i libegőzést másnap felkerekedtünk hogy megnézzük a hírest városkát. Taiwanon minden szálloda ágya túl kényelmes, és az ölelő karokból sem akar kibújni az ember így az ébredésünk kicsit mindig nehézkes volt olyan 9-10 óra általában , ami legtöbbször azt eredményezte, hogy lekéstük a reggelit így , a "7-11 ben" ( az ottani fullextrás cba-ban reggeliztünk)
Elindultunk , először metrózni kellett ami nekem igen csak nagy élmény volt , mivel hozzávetőleg sem tudnám hasonlítani az itthonihoz ! Lent a metróban kivetítőkön mesék , reklámok , hírek mennek , és míg nálunk fánkot lehet max meg pizzát kapni az aluljáróban itt komplett éttermek vannak a föld alatt de úgy hogy az asztalok ki vannak téve, mintha az ember sétálóutcán ülne le ebédelni , csak itt ez a föld alatt van. Ajándékboltok tömkelege , amikben nem csak a sablonos , képeslap , kulcstartó van hanem MINDEN ! és itt úgy értem MINDEN ! bármi amit el tudsz képzelni....tényleg MINDEN ! :D
Metrózás
Érdekes hogyha külföldön jár az ember , mindig felfedezi a hasonlóságokat ( íme a Deák téri metró csomópont kicsit másképp :DD)
Itt váltottunk metróról vonatra ami a külső városkákba visz ki~
Itt is volt pár kajálda meg bolt , de itt már egy szinttel feljebb vagyunk az előbb említett metró éttermek szintje.
Még meg kellett venni a jegyeinket , a vonatra .
És íme a menetrend , na ez az amihez sok szerencsét azért kívánhattak volna a külföldieknek ( amúgy ez egy igen érdekes tapasztalat volt , angolul sehol semmilyen formában és körülmények között nem kommunikálnak ) ! :DD
Még vettem egy teát az útra , meg Yang is vett egy vizet , aztán fölszálltunk. A vonat a föld alól indul , majd Taipei külvárosánál felbukkan a felszínre.
A települések csak úgy suhantak , és én csak gyönyörködtem , valahogy annyira csodálatosnak találtam az apró lepusztult , kusza házacskákat , valahogy annyira illettek a környezetbe , az égész kisugárzása annyira egyben volt , azóta is oda vagyok a látványért.
Bocsánat a vicces képért de a nagy melegben muszáj volt felkötni a hajamat :)
Ez a kis bolt volt a kedvencem , a Titanic szólt a rádióból csak nyávogva XD
Ez a fura ábra a vonat fölötti átjárót jelképezi , a következő bejegyzésben lesz róla kép .
Különböző felhívások , figyelmeztetések ,hogy mit szabad és mit nem . Sok kóbor állat él Taiwanon, és sokak betegek ,így nem lehet hozzájuk érni nehogy megharapjanak. Szerencsére mi csak aranyos , nem agresszív állatkákat láttunk. Az aranyos az volt még a dologban , hogy az összes hirdetőtáblán , vagy az ajándékboltban kapható cicás dolog , a városkában élő cicákról van mintázva nevekkel , és valóban úgy néznek ki mint a képeken , a kedvencem a kövér fekete orrú cica volt ( itt vettem 3 hűtőmágnest és pár matricát a cicákról , meg egy kulcstartót. Azt hiszem a cicák etetőit a befolyt összegből töltik fel , persze nem panaszkodhatnak , mert a turisták is etetik őket . Szeretetből nincs hiány.
A fekete orrú cica középen a legédibb kis húsi.
Készül a sztárfotó :)
Persze minden figyelmeztetés ellenére nem bírtuk ki, hogy ne simogassunk meg egyet sem , de igen viccesen közelítettünk a cicákhoz , először megpiszkáltuk falevéllel, és ha nem mutatott különösebb érdeklődést megsimogattuk :DD
Szuszókáló cica.
A sok kis ajándékbolt egyike :)
Óriás pillangó OWO Pár lány akik etették a cicákat. :)
ELSŐ RÉSZ VÉGE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése