MAOKONG

" Tea Ház  "

Nagyjából naplementére érkezett fel a felvonó a hegyi falucskába ~ A látvány lélegzetelállítóan szép volt .
Kicsit sétáltunk , körbenéztünk , ettünk , de itt szerettük volna megvárni míg lemegy a nap és csak aztán hazaindulni ~ Szerencsére Yang kiszúrt egy teaházat , igazi , tradicionális teaházat.
A kis falu hangulata , annyira csodálatos volt hogy szavakkal nem tudom leírni , azt a nyugalmat és békességet amit akkor éreztem a lelkemben.

                                                               Út lefelé a hegyekből.

                   Mao annyit jelent kínaiul hogy macska , Maokong szóval ez itt a macskás hely haha ~

                                                                         Naplemente 

Aztán bementünk a teaházba , hogy kicsit megpihenjünk és végignézhessük ahogy a nap lebukik a hegyek mögött. Hát meg kell mondjam amikor beléptünk a teaházba annyira meglepődtem ! Nem egészen ilyenre számítottam , azt gondoltam egy sima kávézó szerűség lesz , "hát igen te okos európai ez itt ázsia !~" A szám is tátva maradt a "zen-től " :D 

Ezen keresztül lehetett , elérni a kis elszeparált szobácskákat , ahol teázni lehetett. 

itt már a kis helyiségben ülünk , onnan jöttünk ahol a kör alakú ajtó látszik.

                                         

                                       Volt egy hidacska is , ez a fotó is onnan készült.

Sajnos a fények igen rosszak voltak bent~

Ezt már a kis szobácska ablakából készítettem, megy le a nap.

 

                                                               

                                                                  A mi kis helyiségünk ~

Apró szárított halakat is kaptunk , hát az nem lett a kedvencem haha ~

                           
                                  Meg egy csodálatosan szép teáskészletben , igazi szálas teát.

 Yang egy igazi tündér volt , megtanította hogy hagyományosan hogyan isszák a teát , hát nem egyszerű procedúra igen sok lépésből áll a szertartás" és arra való hogy testet lelket kitisztítson nagyon sokat nevettünk , de ugyanakkor azt éreztem azzal , hogy ezt is megtanultam közelebb kerülhettem , egy kultúrához és még sokkal közelebb egy emberhez. Aztán már csak pihentünk , a lábai között ülve hátradőltem ő bedőltünk a sarkokba és csak beszélgettünk úgy mg egy órát aztán összeszedtük magunkat és visszaindultunk a felvonóhoz , talán este 8 óra lehetett. 

                           

Lefele jövet már korom sötét volt , csak himbálóztunk a kis felvonóban ~Összebújva néztük ki az ablakon és csak figyeltük ahogy minden hang nélkül suhan a hegyek között a kis gondola. És végül a kis magasvasút amivel reggel az állatkertbe mentünk visszavitt minket Taipei külvárosába.