LookAmazingLi: Hát újra itt vagyunk ~ :)

Szeretném megköszönni mindenkinek aki támogatott , és bátorított az elmúlt hetekben. Mint tudjátok a legutolsó bejegyzés és e között időben majdnem 1 év telt el. Már egy éve nem öleltük egymást ,

majdhogynem hihetetlen hogy repül az idő" ~ Mikor hazaértem tudtam hogy ez az egy év arról kell hogy szóljon hogy kitaláljuk hogyan tovább , mivel leérettségiztem és idén a mester képzést is elvégeztem" már a tanulmányaim sem kötnek ide. Nem volt egyszerű elindulni ~ most mihez kezdjek , milyen lehetőségeim vannak ? Hogy jussak ki ? Mit csinálhatnék ott ? Egyértelmű volt hogy a tovább tanulásra kell koncentrálni ~ Amikor megpróbáltunk egyetemeket nézni sajnos szembesülnöm kellett hogy ez teljességgel kizárt ( akkora anyagi vonzata lett volna hogy azt képtelenség kifizetni ) Sajnos ez igen rossz hírnek számított de gyorsan tovább léptünk. Nem fogom elfelejteni hogy mennyi minden csoda történt ezalatt az év alatt ~ Amikor

a legnagyobb szükség volt rá , akkor voltam jó helyen jó időben , mikor a legnagyobb szükség volt rájuk , azokkal az emberekkel sodort össze a sors akikkel kellett ~ Ha valószínűleg nem is olvassák , szeretnék köszönetet mondani mindenért , mert ezek nélkül a dolgok nélkül még azt sem mondhatnám hogy " Hát újra itt vagyunk " Az a sok támogatás, szervezés , bátorítás , az önzetlen segítség , visszaadta a hitemet hogy semmi sem lehetetlen , nincs olyan hogy nem tudsz megtenni valamit , mert nincs olyan hogy nincs más út ! Rengeteg lehetőség van körülöttünk , csak meg kell tanulnunk tovább látni a pillanatnyi helyzetünkön . Szeretnék köszönetet mondani egy fiúnak ( barát ) , aki olyan önzetlen és jószívű ember amilyennel még nem találkoztam nélküle nem tudok arról a lehetőségről , ami most megváltoztathatja az életem. Legalábbis elindíthat hogy elkezdjem azt. Amikor kicsi voltam mindig azt éreztem milyen lehet messze innen " milyen az az érzés. Ha kicsit eltávolodsz gondolatban , látod magad , aztán egész fentről az űrből nézel le magadra , majd a tekinteted tovább halad , látsz kontinenseket , óceánokat , hegyeket , és te bárhol állhatsz , mindez a képzeleteden múlik. Most úgy érzem a képzelet és a valóság határa sok sok év után összemosódott , látom magam , és ha elképzelem hogy távolodom , a tekintetem már halad magától . Egy apró zöld sziget , a világ túl oldalán , a csendes óceánon . Taiwan , az a sziget ahol az az ember lakik akit szintén egy véletlennek " köszönhetek. Egy apró sziget ami visszaadta azt a részem ami mindig is hiányzott. Mindig is tudtam hogy eljön az a személy , ( mint mindenki életében ) akiben legszebb érzéseid, álmaid , önmagad látod. Az amikor úgy érzed a saját szíved önmagadon kívül dobog , az összetéveszthetetlen. Mikor a saját vágyaid és érdekeid már nem számítanak , de a másikért mindent megtennél. Nekem az ösztöndíj jelentene mindent" az utolsó , az első , és a legnagyobb lépés lenne az életemben. Az utolsó mert lezárná a múltam , az első mert elindulhatnék az utamon , és a legnagyobb mert milliónyi éjszaka , perc , és megannyi év álmai válnának valóra. Csodálatos kezdet valami csodálatoshoz. Mikor érezhetnéd hogy amikor mindenki azt mondta hagyd ezt" nem lesz könnyű " ennek nincs értelme " végül minden elsimul . Tegnap este csupa nyugodt és pozitív gondolatokkal aludtam el. A gondolatok folyton cikáznak a fejemben percről percre , a nyugalom és a félelem között , de megkérdeztem magamtól hogy vajon melyiket mi mondja ? Az eszem mondja hogy félj ? vagy a szívem ? Mert ha a szívem mondja akkor a döntésem nem jó .~

De megnyugodtam mert a szívem egészen mást mond , csak az eszem fél . A szívemben nincs kétség. Néha a legnehezebb önmagaddal együtt lenni , rá figyelni . Te hogy érzed " ? Sikerülhet ? " ( Te magad vagy az egyetlen akiben sose csalódj , légy békében magaddal mert nem másokat kell elviselned egy élet során hanem magadat , te vagy az egyetlen korlát. ) Az interjún 5 percen volt hogy elmeséljek mindent magamról amit szeretnék , és nagyon bízom benne hogy meglátják bennem a tenni akarást és azt a pluszt ami kell . A szívem azt súgja ez az utam , és sikerülni fog elindulnom rajta , ennek így kellett lennie és engem az az ember vár akinek kell . Imádkozom hogy mint eddig is , segítsen a jó Isten , adjon békét , hogy együtt lehessünk , és én sosem lehetek majd elég hálás. Természetesen akárhogy is alakuljon , ott leszünk egymásnak , de bízom a véletlenben " ami eddig segített .Persze tudom hogy a véletlenek sosem véletlenek voltak. ~

Ui: Eredményeket a jövő hét elejére ígértek , és már alig bírok várni. Ez a cél előtti állomás , hát itt vagyunk ~