Az utolsó reggel köszöntött ránk Balin. Reggel nagyon korán ébresztettek minket , mert az utolsó napra azt terveztük hogy megnézzük a napfelkeltét a partról . Ezért jó korán , még sötétben fel kellett kelnünk , gyorsan felkaptunk valamit , összeszedtük a fényképező gépeket , a csomagjainkat kitettük a medence mellé mert mire visszaérünk a partról lassan el is kell hagynunk a szállodát . Teljes csendvolt , képzeljetek el egy hűvös nyári reggelt , még nem jött föl a nap ,mintha csak este sétálna le az ember a partra , nem fütyültek a madarak sem , csak a szelet és a morajlást lehetett hallani. Mikor leértünk a partra , a homok jéghideg volt még , és a szél is nagyon fújt. A sós levegő minden lélegzetvételnél a tüdőd legmélyéig hatolt . Az égen felhők úsztak át , és még álmosan , fáradtan mindketten fáztunk. Megtaláltuk a tengerparti ágyakat" ( fekvő alkalmatosság :3 ) Yang leült az egyikre..én meg csak álltam és néztem a hullámzó óceánt , valami furcsa érzés kavargott bennem , hogy hogyan is érezhetném jobban át , hogy mennyire messze kerültem otthonról , és hogy vágyhat-e 20 évesen egy ember többre minthogy ilyen csodálatos szegletét lássa a világnak. Ahova nem érnek el a gondok , nem követ az élet és együtt lehetsz a számodra legfontosabb emberrel. Mély levegőt vettem , és mintha az egész lelkem kitisztult volna , nem voltak gondok , nem volt idő , és minden kisimult körülöttem. Yang nem szólt semmit , érezte hogy valami történt mert nem az a csoda amikor beszélek , hanem amikor nem haha ~ Hátrafordultam és néztem ahogy ő is a semmibe mered, végül felém fordította a tekintetét . A két szemében ott láttam mindazt amit legbelül éreztem , hogy az az egy évnyi keserves magány, eltűnik és a végtelen béke és nyugalom veszi át a helyét , a tudat hogy bár ha rengetegszer éreztük magunkat nagyon egyedül , ez mindenért kárpótol. Annyi mindent akartam mondani abban a pillanatban , de rájöttem nem tudnám szavakba önteni. Mindketten éreztük ez egy olyan ritka perc volt amikor nem kell mondanunk semmit sem . Vissza fordultam és még egyszer elnéztem a végtelen óceán felé , belekapaszkodtam a pillanatba .Végül Yang hangja megtörte a csendet, mondta hogy bújjak oda mellé míg nem érkezik meg a reggeli. Nálam nem volt semmilyen felső , nem gondoltam hogy ilyen hűvös lesz , ezért gyorsan bevackoltam mellé , ki cipzározta a pulóverét és én oda bújhattam. Annyira jó volt a csönd. Annyira szükségem volt rá , azután a stresszes, folyamatos rohanással eltelő , egy év után. Végre csend volt. Kívül belül.
Néztük a halászhajókat ahogy egymás után mennek a nyílt víz felé . Nemsokkal később az egyik alkalmazott egy nagy kosárral a hátán megérkezett. Nagy mosollyal köszönt , és letette a nehéznek tűnő nagy kosarat amit a hátán hozott. Nemsokára felkel a nap , és a reggeli is megérkezett ! Szépen kipakolt mindent ( már a legelső nap felvették az összes napra vonatkozó választásunkat a menüből , így halványan sejtettem mit is rendeltem még az első nap ) :)
A reggeli és a nagy kosár :3
Yang bele kontárkodott a képbe :3
Majd megláttuk az első napsugarakat
Amikor a nap feljött , vettünk egy utolsó búcsút a parttól , Balitól és a csodálatos napoktól amit itt tölthettünk . Persze nem éreztem annyira fájónak a búcsút mert rengeteg idő volt még , és Taiwan is várta hogy felfedezzük ! Vissza mentünk a szobánkba , még egyszer átnéztünk mindent , majd jöttek a csomagjainkért és kikísértek minket a lobbyba ahonnan a kis busz vissza visz minket a repülőtérre. A repülőtérre olyan 20 perces út vezetett és a koránkeléstől mindketten ki voltunk ütve kicsit. Yang teljesen elfeküdt a hátsó ülésen a fejét az ölembe tette. Birizgáltam a haját egy kicsit , mert azt sose tudom megállni. Aztán kifelé nézegetve az ablakon a nagy szürke felhőket , engem is elnyomott az álom . Mikor megérkeztünk a reptérre , még ittunk valamit a váróban , meglátogattuk az ajándékboltokat , felváltva versenyeztünk Yang telefonján egy pingvines játékkal élvezetes volt haha~
Az üccsi*
Majdnem 4 órás út után megérkeztünk Taipeibe , már este volt. Nekem megint át kellett vergődnöm a vámos kérdéseken , majd végre mehettünk a kocsihoz amit 4 napja ott hagytunk. Igen ám , csak hogy Yang elfelejtette hová tette ~ haha És nehezítésként képzeljétek el mindezt éjszaka , és a kocsi sötétkék ~ FUN
Hát igen majdnem egy óra volt mire szegény körbefutotta az egészet , egyszer kétszer találkoztunk ( úgy értem körbe körbe ment ilyenkor nagy mosollyal mindig mondta hogy mindjárt megvan ! Csak nevettem és csak ültem a nagy bőröndökön a parkoló egyik szegletében. Szóval majd egy órával később , végre befordult az autó a sarkon és megállt , akkorát nevettem mondtam hogy azért legközelebb meg kéne jegyezni a számát a parkolóhelynek haha ~ Mindenesetre végre mehettünk a ...hova is ? Mivel nem tudtam hová tartunk , Yang útközben telefonált és kiderült hogy egy kis Taipei motelben szállunk meg . motelről kicsit más elképzeléseim voltak . ( Taiwanon a motel sokkal modernebb és jobban felszerelt mint egy hotel az ára is drágább , általában az emberek gyorsan jönnek gyorsan mennek és nem kell egész napra kivenni ( már ha értitek miért khöm) Szóval emiatt sokkal romantikusabbra csinálják mint egy sima hotelszobát.
Íme :
A fal mindkét oldalán volt tv ~
Felhő ágy ! Taiwanon az összes ágy amit kipróbáltam felhő ágy volt ..ez annyit tesz hogy olyan puha és kényelmes hogy az ember nem tud kimászni belőle ~
A nappali rész
:)
Yang pakolászik valamit , éppen csak hogy megérkeztünk.
A másnapi útvonal térképe , mivel indulunk délre Yang városába .
Ez akkora volt !!!!!!!!!!!
Nagyon örültünk hogy végre megérkeztünk , igen fárasztó volt az utazás és a kocsi keresése. Másnap elindultunk délnek Taichung és Chiayi ( Yang városkája felé ) letusoltunk majd ,bedőltünk a felhő ágyba " Yang még odahúzott magához és olyan biztonságban éreztem magam hogy percek alatt elért az álom ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése